Vajon miért érzem azt, hogy itt a vége? Nem bullshitelek jövőképről meg a spanjairól, de valahogy azt érzem, hogy ezt már nem lehet tovább csinálni és nem is tudom elképzelni. És nyugodt vagyok ami furcsa. Mármint bordiként azon is felbaszom magam, hogy tul sokszor baszom fel magam.
Vagy lehet ez a fordulópont és most kezdem az igazan healingelést. Ahhoz nem kéne egy kis erő? Amiből annyi nincs bennem, hogy bemenjek a teraszról és elinduljak dolgozni. El fogok késni ma is.
az a nagy helyzi, hogy szerintem az euphoria ket kulon evadaban jartunk es egy teljesen masik cselekmenyszalon haladtunk elore. Es ott tartunk ahol a sorozat. vege van de meg sincs. mi lesz ebbol?
pont így érzem magam mint az itthoni lukas polom. Damaged, nem a legszebb but still funkcionálok egy bizonyos pontig. (Habár menőnek menő)
hey future love erről a jelenlegi szar időszakról keveset fogok mesélni neked mert nem vagyok büszke arra, hogy milyen ember vagyok most.
mennyire vicces belegondolni hogy mennyivel masabb is lehetne az eletem mint ez a szarszakadek szelen setalgatas es aggodas hogy mikor lose it all
Borzasztó emberek kezébe adtam a törékeny lelkem.
mi a helyzet?
a helyzet: 3hèt -9kg
az, hogy számodra fontos emberek évek után ugy kilépnek az életedből és úgy tesznek mintha sokadágon ismerősök lennétek nem pedig évekig ‘jóbarátok’. és nem mondják meg neked a reasont meg hogy esetleg mit tehettél vagy mi változott az geci fájdalmas.
ugyanitt: üzenem ezeknek, hogy a KURVA ANYATOK
annyira szorogtam az elmult időszakban, hogy az állkapcsomat ugy szoritottam, hogy letort a fogam
pontosan olyan érzés ez, mint amikor bepakolgatsz minden fost a liked songsba spotyn és rámész a shuffle playre es nemtudod leállítani.
az elöbb hallottam valami zajt a lakásban, és csak tök nyugodtan odaszóltam, hogy meg se próbáld, pszichopata vagyok, ne kezdj ki velem mert addig ütlek amig bele nem halsz és viccesnek fogom találni.
ha betörö, ha szellem: it’s gone