11

“ideje felkaparnod magad a földről, és emlékezned arra, hogy ki is vagy valójában. nehogy már egy hülye fiú tegyen tönkre, az igazi harcosok saját magukkal vívják a csatát. kelj fel az ágyból, sminkeld ki magad, öltözz fel úgy, ahogy neked tetszik, hívd fel a barátaidat, és menjetek el bulizni. kövess el hibákat, cigizz, igyál, mássz át azon a drótkerítésen, akkor is, ha kiszakad közben a nadrágod. tökmindegy, csak érezd, hogy élsz. mit mesélsz majd szívesebben az unokádnak? hogy egy lelki roncs voltál éveken keresztül, vagy azt, hogy a fiatalságod minden percét kiélvezted?”

—

Az igazat megvallva, eddig senki nem tudta értékelni azt, hogy mindent megteszek érte. Ebből az a tanulság, hogy egy: idióta vagyok amiért túl gyorsan kötődők - hosszútávon full feleslegesen - és kettő: az, hogy ideje megtanulnom erősebbnek lenni egyedül és okosabban megválogatni kivel veszem körbe magam.

— via @csuklora-irt-szeretlek (saját)

Mikor egymás szájába nyögünk...🥵

Talán az volt a probléma, hogy sosem láttál így, a ragyogó napfényben állni, arccal a Nap felé, hagyva, hogy a hajamat is arany fényre fesse, ahogy összeborzolja a szél.

Sosem láttál a kedvenc zenémre tombolni és egy liter fagyit megenni.

Sosem láttad, ahogy csapkodok a kezemmel ha valami olyanról beszélek, amit megszállottan imádok.

Sosem láttad, milyen boldog vagyok.

Hogy milyen boldog tudok lenni.

Te szomorúnak láttál és sötétnek, hidegnek.

Tudom, hogy azt hitted, ez az ami megfogott, a vörös és a fekete keveréke, ahogy csatát vívnak a viharfelhők a fejem felett, hiszen ősz volt akkor is.

Talán bántotta volna a szemed a fény, nem is akartál többnek látni egy árnyéknál.

De én vagyok a tavaszi nevetés, ahogy újra virágba borulnak a fák.

A kisgyerek a buborékfújóval.

A szél, ami az arcodba fújja a virágok illatát.

Én vagyok a boldogság és az újra kezdődő élet, bármilyen hideg volt is a tél.

Lily Midwinter - Ezt még elmondanám

“Az évek alatt megtanultam hogyan mosolyogjak, amikor minden összeomlik körülöttem.”

részeg csókok. félig elszívott cigi. töményre kevert vodka. tíz évvel ezelőtti számok. zenegép. füstszag. ködös elme. megrészegült mosoly. kölcsönvett kabát a hidegben. melléfolyt italok. félre hullott hamu. hamis ígéretek. elrepült órák. elillant szerelmek.

nem tudom hogy komolyan gondolod-e...hogy hogyan bízzak újra bennünk...nem tudom hogy szeretsz-e...vagy csak mert nincs más...nem tudom igazán csókolsz-e...vagy ölelsz...nem tudom hogy érzelemmel tettél mindent aznap este...nem tudom hogy mit higyjek...nem tudom hogy hazudsz-e nem tudom hogy azok a mosolyok igazak-e nem tudom hogy ahogy rám nézel őszinte vagy sem...nem tudom...tenned kell hogy újra bízzak benned és nem tudom hogy eléggé akarod-e...nem tudom hogy tényleg őszintén mondod hogy “neharagudj”,”szeretlek”...nem tudom hogy mit érezzek...

#5

Csak Te és Én, egymásbafeledkezve táncolunk...Kéz a kézben, elveszve egymás tekintetében

...és ha újra talalkozunk, egymás szemébe nézünk és eszembe jut majd minden. De ezúttal más lesz. Már nem érhet miattad sem öröm, sem fájdalom. Már nem leszek boldog ha látlak. Már nem fogom várni hogy keress. Csak a keserédes semmi, ami maradt: a túl sokáig összeakadt tekintetünk és az a bizonyos gúnyos mosoly a szám sarkán.

@gunyos-mosoly-a-szam-sarkan