Régen és Most

- Miért nem volt eddig olyan sok párkapcsolatod?

- Mert nem tudok sokat nyújtani.

- Mármint?

- Én csak szeretni tudok tiszta szívemből. De ez mindig-mindig kevés.

Felhők

Érzelmeim akár a felhők,

Haladnak mennek előrre.

Viszont vannak melyek túlságosan sietnek,

Kapkodnak majd sietségükben sérülnek...

Ezek általában el is tűnnek.

A szél elfúja őket és teljes mértékben elmennek.

Elmúlt és nincs többé...

Hiánya marad már csak fent,

De telik az idő és a felhő megy tovább.

Mint, ha semmi nem lett volna,

Meg sem történt az egész

Csak halad tovább a célig.

Melyek még egyben vannak s erősek,

Egyben maradnak és mennek.

Ahogy nézem őket csak vannak,

Nem érdekli, hogy elmúlt.

Telnek a napok, a hetek, az évek,

De egy felhő egyben van még és mennek.

Az lenne a szerelem felhő...

Melyet a szél nem tud elszakítani,

Ő egyben van és vár.

Erős kis felhő ez,

Van hogy megsérül, de mindig helyreáll....

Irántad érzett szerelmem nem foszlik el soha már.

És csak annyit kérek tőled drága szél...

Sodorj össze minket!

Tőled pedig drága szerelmem...

Ügess még egyet!

Ha te nem vagy képes (őszintén) válaszolni a kérdéseimre

majd válaszolok én magamnak...:)

Valamiért te lettél számomra az az ember akinek már egy mosolya is nagy hatással van rám. Ne kérdezd. Akárhogy próbállak kiverni a fejemből egyszerűen nem megy. Nem tudok nem felfigyelni rád ha megjelensz a közelemben. Nem tudok teljesen közömbösen viselkedni. Talán te vagy számomra az igazi. Csak egy ember a tömegből másoknak de nekem AZ ember a tömegben. De ne is tagadd. Te kezdted. Te hívtad fel magadra a figyelmem. Es talán életem legnagyobb hibája volt, hogy akkor és ott oda néztem. Rád. Talán életem legnagyobb hibája mert sohasem leszel az enyém. És azóta is téged kereslek mindenhol. Mindenhol és mindenkiben. Ó igen, meg sem próbálom tagadni. Beléd szerettem.

- Az üzenet, amit soha nem fogok elküldeni neked

...és ha újra talalkozunk, egymás szemébe nézünk és eszembe jut majd minden. De ezúttal más lesz. Már nem érhet miattad sem öröm, sem fájdalom. Már nem leszek boldog ha látlak. Már nem fogom várni hogy keress. Csak a keserédes semmi, ami maradt: a túl sokáig összeakadt tekintetünk és az a bizonyos gúnyos mosoly a szám sarkán.

@gunyos-mosoly-a-szam-sarkan

Néha még levegőt venni is nehéz

Annyira utálom magam

Csak sírnék, de nem jön,

Ellenben a hányingerrel

Negyven szálka akad a torkomra

És tanácstalanná tesznek

Nem tudok másra gondolni, csak rájuk

Hogy megint ott vannak,

Mert utálom magam.

Szeretném szeretni magam.

Szeretném elfogadni magam.

Szeretnék jól lenni végre.

“Milyen furcsa, hogy annyit gondolsz valakire amennyit csak akarsz, neki pedig fogalma sem lesz róla.”

—

Önpusztítás

Mindig mindent túlgondolni. Ebbe fogok megbolondulni. Jó a kedvem? Rontsuk el, Soha meg nem valósuló forgatókönyvekkel!

Elkések és megbámulnak, A mosolygók rajtam virulnak. A vizsgán elhasalok, A versenyen lemaradok.

Belelátni minden mosolyba a nagy Őt, Fejben már tervezni az esküvőt. Beleszeretni mindenkibe öt perc után, Elragadtatni magam idejekorán.

Ebből lesz önmarcangolás és félelem. Ezzel baszom el a szerelmi életem. Miért csinálja az elmém ezt vélem? Mintha én lennék a legnagyobb ellenségem.