Elérted, Hogy Fontossá Válj Számomra, Majd Amikor A Legkevésbé Számítottam Rá, Eldobtál Magadtól.

Ha megkérdeznéd hogy vagyok, mindig azt válaszolnám hogy jól.

Most őszintén?

Mit tudnál tenni ha azt mondom haldoklom lelkileg?

Az igazat megvallva, eddig senki nem tudta értékelni azt, hogy mindent megteszek érte. Ebből az a tanulság, hogy egy: idióta vagyok amiért túl gyorsan kötődők - hosszútávon full feleslegesen - és kettő: az, hogy ideje megtanulnom erősebbnek lenni egyedül és okosabban megválogatni kivel veszem körbe magam.

— via @csuklora-irt-szeretlek (saját)

Don’t make things complicated, simple is the best❤️

(Not my art, don’t know where it originally came from)

Mikor a falat vernéd idegességben, mindent szétrombolnál ami csak szembejön veled, de mégis mozdulatlanul, némán bámulsz magad elé.

Kifejezhetetlen

Előbb-utóbb belefáradunk. Mindenbe . Minden apró kis konfliktusba. Belefáradunk a folyamatos várakozásba , a megfeleléskényszerbe . Abba , hogy akárhogyan is küzdünk , sosem érjük el amit akarunk . Mert mindig jön valaki , vagy valami ami feltart minket. Belefáradunk , hogy állandóan csalódásnak van kitéve a lelkünk , és belefáradunk , hogy akiért mi bármit megtennénk , annak mi soha nem leszünk elég jók . Feladjuk.

B❣️

Nem az a baj, hogy nem merem elmondani, hanem az, hogy nem tudom mi lesz ha elmondom.

nézz rám úgy még egyszer, ahogy aznap este tetted

“Halvány lila fingom nincs róla, hogy mit érzek iránta… Hogy mi ez az egész… Totál össze vagyok zavarodva. Úgyhogy betudom annak, hogy tinédzser vagyok és túltengenek bennem a hormonok…”

—