Mindig Mindent Túlgondolok, De Ami A Legrosszabb, Hogy Soha Nem Tévedek.

Soha ne kérj azért bocsánatot, mert őszinte voltál

Gondolataim mind villám az égen úgy cikáznak bennem.

Aludni akarok, hogy ne érezzek semmit, de annyi mindent érzek, hogy nem tudok aludni.

És esténként várod hogy mit hoz a holnap de tudod hogy úgyis ugyan az vár és feladod mégegyszer...

Lehet, hogy a túlgondolás megölte a boldogságom, de sose tévedtem.

Igyekszem mostantól nem meghatódni semmin. Nem akarok többé rosszul lenni, sírni, dühöngni. Innentől kezdve ha valaki/valakik kilépnek az életemből akkor nem bánom, ez van.

Annak az embernek, akinek jó szíve van, azt mindig kihasználják és veszít, mert mindig többet ad, mint amennyit kap. Mindig megbocsát és akkor is szeret, ha a másik nem is érdemli meg.

Csak nem érzem magam elégnek.

Lehet bármennyi kurvám melletted, ha az oltárnál csakis téged akarlak látni…