Aw Man They Updated The Game Today Im So Excited!😜😍

I just watched a full gameplay of ac: mirage and I can state that I need basim. Like in a concerning way, he is so beautiful. Thank you

Thanks for tagging me @inmybluz !!<3

barbie or oppenheimer // ketchup or mustard // crinkled fries or curly fries // robots or dinosaurs // silly hats or silly socks // spring or autumn // harry potter or lord of the rings // vacation or staycation // day or night // board games or video games // books or movies // money or love // milkshake or iced coffee // waffles or pancakes // chocolate or candy // beach or pool // laundry or dishes // take-out or dine-out // fantasy or sci-fi // lays or pringles

no pressure tags: @megatron300 @dreamingfaeries @crankyweasel

This or That?

barbie or oppenheimer // ketchup or mustard // crinkled fries or curly fries // robots or dinosaurs // silly hats or silly socks // spring or autumn // harry potter or lord of the rings // vacation or staycation // day or night // board games or video games // books or movies // money or love // milkshake or iced coffee // waffles or pancakes // chocolate or candy // beach or pool // laundry or dishes // take-out or dine-out // fantasy or sci-fi // lays or pringles

Tag your friends to see their answers

@stripesysheaven @eponine119 @epiphytecanopy @obsessivedaydreamer @indelibleevidence @naurcissamilfoy @haeva @hamster-on-fire @jezzibee @fleetcaptainpike @thetokentrans @skatiet @scarletfern @lurkingwhump

Genshin and the greek gods

The siblings

I don't really know if this theory exists yet cuz I haven't really seen anywhere so I won't say that it's mine, but HEAR ME OUT-

This is probably going to be part 1 of the theory cuz it has a lot of information which I couldn't summarize in one blog.

Also my first language isn't english, so feel free to correct me if I'm not saying smth correctry.

So the whole theory is about connecting the genshin characters (and maybe even the lore) to the greek mythology.

LUMINE AS HEMERA

AETHER AS AETHER

According to Wikipedia, Aether and Hemera are brother and sister. They are the child of Nyx (night) and Erebus (darkness).

"Aether is the personification of the bright upper sky."

"Hemera is the personification of day."

Each of them represents something related to brightness and daylight. Kinda makes sense, right? If we pay attention to the lore, we can clearly connect Aether and Lumine to these. I mean even Lumines name means "light".

As conclusion, we can clearly tell, that the traveler siblings were inspired by Aether and Hemera.

This wasn't the end. In the next part, I'm going to write about Paimon and who I think she represents.

Thank u for reading<3

getting fingered in a carriage with the curtains wide open as they ride through the street, the driver pretending he can't hear the excessively loud moaning, set to an instrumental rendition of give me everything by pitbull was peak bridgerton. absolutely perfect 10/10 that's what i signed up for

Little self promo, I made a girlblog kinda acc here a while ago, if ur interested in the random shit and thoughts there then check it out! <3

@ks469

Shitpost time

People who play sso on mobile are gods strongest soldiers

Ez az egyik kedvenc írásom istg

Karinthy Frigyes:

Ki kérdezett?

– Ki kérdezett?

Tréfálva szólt rám valaki, mikor beszélni kezdtem – idejövet, az utcán láttam valamit, és eszembe jutott, hányszor volt ez már így és mindig hiába... pedig milyen egyszerű a dolog! Nekem mindig az volt az érzésem, hogy csak akkor kellene...

– Ki kérdezett?

Így szakított félbe tréfából valaki: de én meghökkentem, és komolyan elhallgattam, és nem tudtam folytatni. Mi történt velem? Aztán nógattak, hogy hát mit akartam mondani, hiába... egyszerre nevetségessé és értelmetlen ostobasággá vált az egész.

Sokszor vagyunk így mondásokkal Évtizedeken át mondjuk „jó napot!” és „ajánlom magamat” és „egészségére” és „van szerencsém” – és egyszer, évtizedek múlva, odafigyelünk, hogy mit jelent a szó – s hirtelen, mint most is, szakadék nyílik meg a szó alatt – s a szakadékon át a köd és káosz – egy pillanatra az élet szörnyű értelmetlensége.

– Ki kérdezett?

Igaz is – ki kérdezett engem? Hogy van az, hogy erre még sohase gondoltam? Soha senki se kérdezett. Írtam és beszéltem és ágáltam s hadakoztam – véleményem volt erről, meg amarról – szóltam életről, halálról, szerelemről, költészetről, magamról, gyerekről és asszonyról és cserebogárról... ügyeltem alanyra és állítmányra, lenge jelzőre és komoly főnévre, rideg számnévre, igekötőre és névutóra – ütemre és rímre –, hogy érthető és világos legyen, amit mondok: egyetlen helyes formája a gondolatnak, hogy könnyen fogja fel s el ne veszítse többé, akit megajándékozok vele. Feladványokat oldottam, csomókat vágtam ketté, erőlködtem, hogy közelebb jöjjek kezdethez és véghez, a két pólushoz, hol még nem járt sarkutazó...

De ki kérdezett?

Nem mondom, jártak nálam is körkérdésekkel, ankétokkal, hogy mi a véleményem a divatról és hol ebédeltem legjobban. De ezeket elhárítottam, kitérő választ adtam, nem volt mit mondanom.

Legtalálóbb válaszaim – most veszem észre – el nem hangzott kérdésekre zengtek fel: miért csodálkozom hát a süket csöndben, hogy senki nem siet el vele – legjobb tanácsaim annak szóltak, aki már elpusztult tulajdon hibájából – miért csodálkozom hát, hogy senki nem követte?

Ki kérdezett?

Én megmondtam mindent előre – én láttam a fenyegető veszedelmet –, láttam a sötét felhőt, s tudtam a villámról, ami lecsap. Láttam őket születni s rohanni haláluk felé – láttam a bűnt, s megmondtam előre: ne így, ne ezt, átok és gyalázat lesz belőle. Nevén neveztem a vackort s az ízes gyümölcsöt – megmondtam, mi van belül –, miért nem válogattak hát, ahogy mutattam? Voltam helyettük a csatorna szennyében nyakig – és csattogott légcsavarom a tiszta felhők közt, helyettük –, és elmondtam, mit láttam amott, mit gyötrődtem emitt, milyen a bűzös aljasság íze s milyen az illatos napsugáré – hát akkor miért hemzseg még mindig a pocsolya boldogtalanok lelkétől s miért magányosak a havas hegyormok? Én szóltam, hogy arra ne tessék menni – én szóltam, hogy erre van az út –, hát akkor miért vannak telve a gödrök? Én táblát állítottam szabad úszók és lubickoló gyerekek közé – miért puffadnak hát hullák a víz fenekén?

Én minderre megfeleltem – de ki kérdezett?

Senki se kérdezett, igazad van, közbeszóló. Nem is értek rá kérdezni. Mert megkérdezték a miniszterelnököt, hogy mi lesz a haza sorsa – és megkérdezték a kereskedőt, hogy mennyiért adja –, és megkérdezték a kalóriát, hogy fog-e sikerülni? Megkérdezték a cápát, helyes dolog-e a vegetarianizmus, megkérdezték a betegséget, hogy érzi magát, megkérdezték a poloskát, hogy lehetne a vérontást elkerülni? Megkérdezték a tüzet, egészséges dolog-e a jeges zuhany – megkérdezték a vizet, mitől szokott tűzbe jönni? Megkérdezték a madarat, hová repül, a napot, merre szállt?

De ki kérdezte az embert? Ki kérdezett, Homérosz? Ki kérdezett, Szókratész? Ki kérdezett, Gautama Buddha? Ki kérdezett, Názáreti?

Shakespeare, Goethe, Madách, Dante, Beethoven, Kant... ki kérdezett?

Ember, aki tudod – ember, aki láttad –, ember, aki nézted, figyelted, élted – tudtad, mielőtt volt, tudtad, mielőtt lett –, ordítottál, hogy közeledik – ki kérdezett?

Megváltó Atyaisten – aki tudod, hogy lehetne elkerülni, mit kellene tenni, hová kellene fordulni, hogy kellene csinálni –, ki kérdezett?

Ki kérdezett? Ne kérdezd – ordíts, ahogy a torkodon kifér, mert különben csönd lenne körülötted –, ordítsd magad a kérdést, s hidd el a visszhangnak, hogy ő volt, s felelj a visszhangnak, hogy legalább a magad szavát halld.