Köszönöm Hogy Itt Vagy Nekem és Tartod Bennem A Lelket

Most van az az időszak, mikor mindenki csak túlélni próbál

nemfogok tobb erot es energiat belefektetni ebbe az egeszbe foloslegesen

osszeszorul a szivem mikor ujra meglatom, vagy mikor fel villan a telefonom kepernyoje es latom hogy hiv. nemtudom mire gondoljak, nemtudom mit akar es felve veszem fel es utana ejszakakat nemtudok aludni mert azon kattogok hogy miert jutottam eszebe

kerdezek mindenkit, parkapcsolatban van az ember, mi az alap tisztelet amit megadsz a masiknak?

megtiszteled annyival, hogy nem mesz at ellenkezo nemuekhez, meg ha barat akkor sem?(elmondas alapjan az ellenkezo fel szamarol is baratsag, meg akk is ha a multba tortent ez az) vagy ha a tesoddal mesz at hozza az korrekt?

szorongok mert senkinek sem tudok megfelelni

mindig azzal nyugtattam magam, hogy ha a sors úgy akarja, még együtt leszünk

Lehet fáj, lehet rossz döntést hozok,

de hiszem, hogy a sors minket összehoz.

Aztmondod, hogy nekem fáj,

mint egy nyitott könyv, úgy olvasol ha látsz.

Aztmondják ne bízzak,

de én bízni akarok,

tudván, hogy egymáshoz tartozunk.

Aztmondod süllyedő hajó,

de én veled akarok lenni e ladikon.

Szeretném hinni, hogy a végén együtt leszünk

és félek, hogy nem teljesül.

Miért ne lehetnénk? Mi akadálya?

Tán hogy két fiatal az útját járja?

E két fiatal tévedhet közös útra,

mely vagy előny, vagy hátrány lesz majd,

mely tele van szivárvánnyal majd viharral,

s melynek háborúját együtt vívják majd.

Semmi kétség, max néhol viszály,

mely mögött a félelem bújkál.

Melletted csönd van,

minden zajt elhallgattatsz.

Csak a “süllyedő” hajónak

halk sodrása kíséri utunkat.

Belül tudjuk, de a reményt mutatjuk,

hogy a hajó jó irányba barangol.

Egyet kérek, egyetlen ígéretet:

Ha e hajó el is téved

ne hagyj elveszni, maradj velem!

Együttes erővel, megoldjuk…

Ígérem!!

Jelenleg nincs szavam arra, ami leírná azt pontosan, hogy mennyire elveszettnek érzem magam..

olyan fura, hogy egykor nembirtuk egymast es csak elviseltuk a masikat tarsasagba, most meg ha ra gondolok eszembe jut a multunk es hogy miatta vagyok az aki vagyok.

megtanultam, hogy nem szabad kötődnöm másokhoz, mert mindig fájni fog...