Vannak napok amikor rohadtul feladnám és vissza se néznék ..
Ilyen a mai nap is …
@mindigsblog
Senki sem tanította meg, hogy hogyan küzdjem le a szorongásaim..
Nem hittem a szerelemben. Majd jöttél te, és megmutattad milyen az. Aztán elhagytál, és most megint nem hiszek benne.
Sosem akartam mást, mint szeretni és szeretve lenni, de azt hiszem ebben a világban ez túl nagy kérés.
Lexa
Elfogadtam a távozásod, hogy megtalálhasd életed szerelmét, miközben én éppen elengedtem az enyémet.
Megtörtént... kiborultam.
Bőgtem, panaszkodtam, ideges lettem majd megint bőgtem. Érzelmi hullámvasút volt a mai nap és hiába reménykedem abban, hogy ha lefekszem aludni jobb lesz, mert nem lesz az. Azért, mert hiába érzem magam fáradtnak, ez nem fizikai fáradtság, ez mentális, ezen nem segít az alvás. Én lennék a legboldogabb, ha segítene, de ez nincs így.
Én csak szeretnék haza érni és lepihenni, de nincs jelenleg számomra olyan, hogy otthon, mert hiába van tető a fejem felett, ha nincs, aki "haza" vár.
Körülöttem mindenki boldog és éli az életét, én pedig úgy érzem baragadtam egy ismétlődő körforgásba. Már senkit nem akarok az én problémáimmal terhelni, mert nem akarom elbaszni a barátaim boldogságát.
Nyugalmat, pihenést és szeretetet szeretnék.
Lexa
Úgy érzem, hogy az előző életemben tettem valami megbocsáthatatlant, és most ezzel az élettel fizetem meg.
Lexa