Még nem tanultam meg, hogy:
- nem menthetek meg mindekit
- más problémája nem az enyém
- más véleménye nem határoz meg engem
Bocsánatot kértem anélkül, hogy bármi rosszat tettem volna.
Akkor is lehajtottam a fejem, amikor igazam volt.
Olyan dolgokat tettem másokért, amit ők soha nem tennének meg értem.
Elrejtettem a szomorúságomat, hogy ne aggódjon senki.
Már nem is számolom hányszor helyeztem más boldogságát a sajátom fölé.
Hányszor tartottam egyben más világát, miközben az enyém darabokra hullott…
Nem vagyok tökéletes, de nem is vagyok a legrosszabb…
@neonkonnycseppek
Megtörtént... kiborultam.
Bőgtem, panaszkodtam, ideges lettem majd megint bőgtem. Érzelmi hullámvasút volt a mai nap és hiába reménykedem abban, hogy ha lefekszem aludni jobb lesz, mert nem lesz az. Azért, mert hiába érzem magam fáradtnak, ez nem fizikai fáradtság, ez mentális, ezen nem segít az alvás. Én lennék a legboldogabb, ha segítene, de ez nincs így.
Én csak szeretnék haza érni és lepihenni, de nincs jelenleg számomra olyan, hogy otthon, mert hiába van tető a fejem felett, ha nincs, aki "haza" vár.
Körülöttem mindenki boldog és éli az életét, én pedig úgy érzem baragadtam egy ismétlődő körforgásba. Már senkit nem akarok az én problémáimmal terhelni, mert nem akarom elbaszni a barátaim boldogságát.
Nyugalmat, pihenést és szeretetet szeretnék.
Lexa
Filléres nők úgy viselkednek mintha milliókat érnének, miközben akik milliókat érnek filléresnek érzik magukat.
Szomorú egy világ ez.
gyászolok valamit,
ami sose volt az enyém.
Néha tovább marad a fájdalom, mint az együtt töltött idő
Bárcsak tudtam volna valaha annyira szeretni magam, mint azokat szerettem, akik meg sem érdemelték.
Nem érted meg, hogy nekem ez mennyire kibaszottul fáj.