F U N F A C T

hányszor kell az another lovet meghallgatni a tersszon max hangeron fulesbe hogy jobban erezzem magam?

vajon miért küld az utunkba olyan embereket a sors akikkel egy hookup alatt olyat keményet basztok mint egy jókeresztény házaspár akik évek óta próbálkozik a gyerekcsinálással mert ‘az az életértelme’ és amugy meg aznap este edumalgattok de utána nincs meg a vibe köztetek?

amikor elmesélnek egy mesét nem azt a tényt kéne kiemelni, hogy ki győzte le a sárkányt meg a gonoszt, hanem azt hogy ezeket egyáltalán le lehet győzni.

ha jeffrey dahmer tudatosan on purpose csinálta volna amit csinált és nem a mentális betegségei hajtották volna akkor a legtökéletesebb ( i know tragikus) amerikai társadalomkritika lett volna és senki mást nem őt kéne hibáztatni hanem elkezdhetett volna magába nézni a világ.

alkalmatlan szülők mentális betegsèggel, értelmetlen gyógyszer adagolás, terápia hiánya, a mental well-being eltiprása a környezet által, leszarjuk a gyereket, toxic masculinity, függőségek, homofóbia, vallási fanatizmus, kisebbségi elnyomás, lobotómiai kisérletek a homoszexualitás gyógyitására, a homo társadalom bezárkózása, utána a média ostobasága

i’m telling you mai napig ugyan ezekkel a problémákkal küzdünk csak nincs aki tükröt mutasson. Mindenki azzal foglalkozott, hogy ő maga az ördög nem pedig azzal, hogy ugyan babám why? és lehet, hogy mindenki hibás ebben nem?

ha ő egy virág lenne és ennyire ‘tönkrement’ volna top to bottom akkor ő lenne a hibás vagy a föld, viz, fény, kártevők?

olyat nem lehetne, hogy minden nap végén a feszültségünket úgy vezetjük le, hogy hazaérünk mindketten és kedves gesztusok; szorító forró karok; csókok és végtelen beszélgetések közepedte megnyugszunk egymás jelenlétében?

vajon hol a faszomban vagy és mit csinálsz most future love? érzem, hogy kint mászkálsz valahol aki pont annyira vagy fura és hozzám hasonló amennyire az ellentétem. mostantól így foglak narrálni.

nem is tudom mit csinalnek ha valaki a fulembesugná, hogy kivánlak. szerintem őszinten még sose happened

imadom, hogy anyam olyan charotte yorkosan letett egy konyvet a lakasomon aminek a cime lehetne a ne nyird ki, inkabb talald meg onmagad. apam meg szigoru tekintettel vegigasszisztalta a dolgot.

Amikor már a plüssállataidat sem ölelgeted meg ha ágyba kerülsz akkor valszeg visszacsúsztál a depresszió major részébe.