~ Sacrifice & Lock In

~ Az egyik legjobb barátom és barátnője már a hivatalos, nyomtatott meghívójukat is átadták az esküvőjükre, aminek nagyon örülök és alig várom! 😇

Viszont 25 év után még mindig nincs olyan társas esemény az életemben, ahova egy partnerrel mehetnék, és ez kicsit kellemetlen, és nem is azért mert szólózom, hanem a magány miatt.

*egyáltalán jó-e még rám az öltönyöm?!

Miért mindig nekem mindent is megértenem? Minden viselkedést, minden szót,mindent…Mikor leszek en egyszer megértve?

~ A világ lassan égni kezd és hamarosan lángba borul. Ez a vihar előtti "csend" - sőt, már hallani a halk robajt a távolban...

Lehet mutogatni minden irányba, hogy itt ez a szar, ott amúgy tökre elbaszott ez meg az meg minden is, de felesleges. Elárulom én neked... Elárulom, mégpedig azt, hogy mindenhol egyre szarabb.

Mégis mire számítottál? Hogy a korrupció, az országokon belül zajló polgári kettéhasadás és a határokon túl kibontakozó háborúk (legyen az gazdasági, fizikai vagy kibertéri vagy akármilyen...) majd gazdasági jólétet hoznak?

Nem mutogatni, panaszkodni és kifogásokat kell keresni, hanem cselekedni kell, mégha észrevétlenül is.

/ Mindenhol egyre szarabb, és a fotel is egyre kényelmetlenebb /

Átmeneti Ember. Azt hiszem ez vagyok Én mások számára. Egy beszélgetőtárs egy átmeneti időszakra. Tanácsadás, meghallgatás, zsebterapeuta, sírásra ölpárna, érzelmi szemetes láda, materiálisan és immateriálisan segítő Sziddhárta . A törődő beszélgető partner, aki ott van ha kell, még akkor is, ha már nem kell úgy igazán...

Egyoldalú vakáció, így a kölcsönösség felesleges. Éles kanyar, visszavonulás, nem kell igazán többé ez a "lelkitárs". Unalmassá vált, és már nem igazán van amúgy se mit meghallgatni, nem kell többé segítséget kérni, kapni. Lehetséges opció a ghostoló vagy a visszatérő unatkozó, esetleg kolduló.

/ S naívnak lévén; ott vagyok ha kell... /

~ Változó világ 🧭

🇭🇺🇪🇺🇺🇦🇺🇲🇷🇺

Nem tudom feltűnt-e másnak is, hogy a világ kissé drasztikus fordulatott vett/vesz éppen. Kicsit többről szól ez annál, hogy holnaptól ismét drágább-e a kenyér vagy a benzin. A világ polarizálódik ismét, tüntetések, forradalmak, háborúk zajlanak éppen...

A globális politikai színtéren lassan az egyenjogúságot és a "szabadságot" újra felváltja a "nagyobb kutya baszik" elv. Amerika, Oroszország, Kína, egy töredezett Európa, egy kis lázangó "lófasz" Magyarországgal, aki házasság helyett inkább kurválkodik, lázadozik, mint egy rosszul nevelt kis csitri, a szabadság, szuverenitás nevében - cserébe minden irányból megy a szopás...

Tudom csúnyán hangzik, pedig szeretem ezt a helyet. Mondjuk nem a vezetőség miatt, akik ebbe az irányba kormányoznak. Megy a korrupció, a dezinformáció, a szinte már nevetségből pofátlanságba átcsapó hazug kijelentések, terelések. Mindez csak azért, hogy jó zsebbe kerüljenek a dolgok...

Kicsit tekintsetek túl mindezen, és nézzetek körül a szomszédban, a világban. Sőt, ne csak nézzetek, lássatok is, halljátok is a dolgokat, értelmezzétek is azokat. Tekintsetek csak "Az Ukrajna nevű terület"-re, és gondolkozzatok el azon, hogy a szabadságnak vajon mekkora is az ára. Elvégre jogok mellé kötelezettségek is járnak, továbbá, ahogy a mondás tartja:

"Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek."

/ Jelige: kritikus gondolkodás, orientáció /

“I’ve reinvented myself once. And I can do it again.”

— Brandon Stanton, Humans of New York

Nekomonogatari: Kuro (Episode 04)

~ Sok embernek semmi szövegértési képessége, és sajnos aligha rendelkeznek kritikai gondolkodással. Alig van önálló gondolatuk és nem képesek értelmezni a dolgoknak a kontextussal együtt való elemzésére, sem azoknak a tér-idő intervallumban való elhelyezésére.

Következtetés: Egyeseket még csak félrevezetni, manipulálni sem kell ahhoz, hogy valamit félre vagy egyáltalán ne is értsenek.*

*a mai posztot ihlette: PISA és egyéb kompetencia felmérések Magyarországon, Facebook kommentharcosok leszámolásai egymással clickbait címes hírposztok alatt, továbbá empirikus kutatások, és létezésem tapasztalatai

~ Úgy érzem, jelenleg nem igazán van kedvem a dolgokat részletezni, magyarázkodni. Az esetek túlnyomó részében úgy se lenne semmi értelme. Belefáradtam, unom már. Inkább csak járom a magam útját és csendben cselekszem.

/ Szia. Semmi. Nem tudom. És veled? /

~ Egyre több ember magányos, és úgy néz ki ez már egy vitathatatlan tény.

Sok ember úgy van, hogy szeretnének megértve lenni, szeretnék a szeretetet, a szerelmet, a törődést... KAPNI!

De ha már arról van szó, hogy kölcsönösség, akkor az már túl sok. Önzőség és érdek, empátia hiánya, a túl nagy választék, ki tudja még mi lehet az oka...

Nem tudom, talán nem vagyok való az emberek birodalmába. Még ha jól és tartalmasan is indultak a barátságok, párkapcsolatok, ismerkedések, egy idő után megszakadtak. Vagy az érdeklődés halt el, vagy még rosszabb, ghostolva lettem. Másik opció az egyoldalúság, az érzelmi szemetes, sírópárna, zseb-pszichológus szerep. S habár a ghostolás is váratlan olyan esetben, ha fontos személyekről van szó, az árulás, hátbaszúrás, és a megcsalás is kurvára kellemetlen tud lenni.

/ "Talán egyszerre vagyok túl sok és túl kevés" /

a posztot a magányos emberek, a szellemek, a szelektíven válaszoló emberek és a kellemetlen emlékek ihlették

U.i: nem mellesleg a kommunikációs képességek is sorvadnak, mint a nyári napon, kocsiban felejtett banán* 😭

*a kép illusztráció - nem ússzátok meg kép nelkül