Curate, connect, and discover
@yuumei-art
/ Bízz a folyamatban! /
~ Világok között járok. Jártam lent is, és habár messze van a csúcs, jártam már fentebb is. Jártam az értelmesek között is, és azok között is, akiket csupán az ösztön hajt, a túlélés. Éltem szegénységben, elhagyatottság érzésében, és ha csak kicsit is, jártam szeretetben és szerelemben is. Gazdag még nem voltam, talán soha nem is leszek, de panaszra nincs okom. Világok között járok, de otthonra sosem találok. Mindenhol idegen maradok...
/ Várnak még világok! /
~ Ahogy növök fel, egyre inkább döbbenek rá, hogy a felnőttek túlnyomó része sem igazán érett felnőtt. A felelősség vállalásától a mindennapi élet menedzseléséig, szopás amit csinálnak. Ez nem biológiai kor függvénye. Egy úriember azt mondta, némely felnőtt megreked a 12 évesek szintjén - nos, én úgy gondolom némely érett 12 éves még sértésnek is vehetné ezt az összehasonlítást...
/ - "...Azért telefonálok, mert ide lettem beosztva, és érdeklődnék, hogy..."
- "Hát én azzal meg mit kezdjek?"
Ó, bazdmeg, hát te vagy a főnök... 😭 /
~ 10 Év
Ennyi időm van arra, hogy utólérjem magam, azaz kompenzáljam a lemaradásaimat, majd felülmúljam magam. 10 évem van arra, hogy valamire való emberré váljak, hogy éljek a potenciálommal, kimaxoljam azt. 10 évem van arra, hogy eléggé váljak, majd annál is többé. Ennyi időm van arra, hogy a kis képzeletbeli birodalmam megalapozzam, mielőtt túl késő lenne, és fejemre omlana mindennek a gondolata. Legjobb az egészben, hogy csak az életem, a jövőm múlik rajta, hiszen élni szeretnék, nem pedig nyomorultként, éppen csak túlélni... Nem hibázhatok, az élen kell járjak és maximálisan kell teljesítsek!
/ A hegy sarkába szorítva; a káosz peremén járva /
~ Sacrifice & Lock In
Valószínűleg rövidebb életre számíthatok, mint az átlag és már így is sok időt elpazaroltam. Úgy érzem, hogy egyre gyorsabban telik az idő és egyre kevesebb van hátra, egyre kevesebbre elég a maradék. Fogy az esély, csökken a szerencse, s a világot elnézve egyre kevésbé tűnik úgy, hogy ez a "rend és béke" sokáig fennmaradhatna. Azt hiszem itt az ideje áldozatokat hozni és komolyabban venni mindent, ha egy stabilabb, értékesebb jövőt szeretnék. Nem halogathatom tovább ezt az egészet.
/ Végülis csak a saját sorsom és a jövőbeli családfám múlik rajta... /
Nem tudom merre kéne tartsak, de azt tudom, hogy nem a megfelelő úton haladok. Zsigeri frusztrációt, elégedetlenséget érzek a jelenlegi önmagammal kapcsolatban. Instabil, erőtlen vagyok, és érzem, hogy valami egyáltalán nem okés.
A következő évet szeretném kevesebb halogatással, lustálkodással tölteni, meg érthető módon, kevesebb betegséggel is. Szeretnék jobban ragaszkodni a rutinokhoz, megfelelően étkezni, edzeni, aludni, tanulni és dolgozni. Mindezeket, a pénzügyeimmel együtt, vezetni fogom, és azt sem bánnám, ha néha átesnék a ló túloldalára a kis táblázataimmal.
Egy társat se lenne rossz találni, egy partnert, akivel hasonló értékrenddel rendelkeznénk és egymás hétköznapjait szebbé tehetnénk. Ideje lenne már... ^^