I do not abandon anyone, but I do not hold the hand of those who wishes to leave.
Mahmoud Darwish
“Just because it’s illogical doesn’t mean it’s wrong.”
—
Fuwa Aika from Zetsuen no Tempest
~ Az elsődleges vonzalom és a kompatibilitás közötti kapcsolat nem mindig áll átfedésben. Azt nem választhatjuk meg, hogy ki az, akihez egyből vonzódunk, és az is megtörténhet, hogy a vonzalom később alakul ki, de az is, hogy a már meglévő megszűnik. Ne ez legyen az egyetlen mércéd, főleg, ha eleve kapcsolatban élsz...
~ Eleinte több energiát teszek a dolgokba. Kezdeményezek, ismerkedem, felkererem az illetőt, érdeklődöm, próbálkozom. DE! Ha nem kapok viszonzást, jelet arról, hogy érdekelném a másikat, nincs semmi beletett energia, erőfeszítés, akkor szépen lassan visszaveszek mindebből, majd végleg eltűnök.
Nem, nem azért tűnök el, és nem keresem a másikat többé, mert nem érdekel az illető vagy netán szemét alak lennék. Ha nincs kölcsönösség, akkor ez idő, figyelem és energia veszteség, amit másokra, vagy magamra fordíthatnék.
Örültem!🫡
/ Tiszteljük egymás idejét! /
Deep!😭🙏
~ 10 Év
Ennyi időm van arra, hogy utólérjem magam, azaz kompenzáljam a lemaradásaimat, majd felülmúljam magam. 10 évem van arra, hogy valamire való emberré váljak, hogy éljek a potenciálommal, kimaxoljam azt. 10 évem van arra, hogy eléggé váljak, majd annál is többé. Ennyi időm van arra, hogy a kis képzeletbeli birodalmam megalapozzam, mielőtt túl késő lenne, és fejemre omlana mindennek a gondolata. Legjobb az egészben, hogy csak az életem, a jövőm múlik rajta, hiszen élni szeretnék, nem pedig nyomorultként, éppen csak túlélni... Nem hibázhatok, az élen kell járjak és maximálisan kell teljesítsek!
/ A hegy sarkába szorítva; a káosz peremén járva /
Nem tudom mit tennék, ha netán valakinek igazán megtetszenék, bejönnék (bár ettől aligha kell féljek). Legyen kölcsönös az érzet vagy sem, attól tartok, hogy csak fájdalmat és csalódást okoznék. Őszintén szólva, nem tudom mit csinálnék. Vágyom a kötelékre, a szerelemre, barátságra, elfogadásra, megértésre és egyebekre tényleg, de már nem látom realitását ennek az egésznek...
/ vajon hagytam-e bármi hasznosat hátra a sebeken kívül... /
~ Sok embernek semmi szövegértési képessége, és sajnos aligha rendelkeznek kritikai gondolkodással. Alig van önálló gondolatuk és nem képesek értelmezni a dolgoknak a kontextussal együtt való elemzésére, sem azoknak a tér-idő intervallumban való elhelyezésére.
Következtetés: Egyeseket még csak félrevezetni, manipulálni sem kell ahhoz, hogy valamit félre vagy egyáltalán ne is értsenek.*
*a mai posztot ihlette: PISA és egyéb kompetencia felmérések Magyarországon, Facebook kommentharcosok leszámolásai egymással clickbait címes hírposztok alatt, továbbá empirikus kutatások, és létezésem tapasztalatai
~ Elegem van a hipokrata emberekből.
Azokból, akik A-t mondanak, de igazából B-re gondolnak, s közben mégis C-t cselekszenek.
Azokból, akik bort isznak, s vizet prédikálnak.
Azokból, akik üresen ígérgetnek, hitegetnek.
Azokból, akiknek szavait semmifélé cselevés nem fedezi.
Azokból, akik az észt osztják, hogy kinek, hol, mikor, mit, hogyan kéne tenni, de elfelejtik magukat is a számításba venni.
Néhányan csak elfelejtenek tükörbe nézni, viszont néhányan szándékosan kerülik azt. Mert kellemetlen érzés, mert fáj az igazság, ahogyan az is, ha netán nem úgy van, ahogy azt ők szeretnék.
Legalább lenne őszinte az ilyen ember, vállalná mindezt, és ne hazudtolná meg még önmagát is...
Ha nekem ég a pofám és szégyellem magam ilyen esetekben, Te miért nem?🤔
“Having wounded each other, the two of us licked each other’s wounds. Damaged goods both, we sought out each other. Thus begins the tale of the wounded ones. A tale of blood that splattered red and dried up black. The tale of our never-to-heal, precious wound. I will tell it to no one.”
— Kizumonogatari: Wound Tale by NisiOisin