Volt Benned Valami

“Az a bizonyos erzes Mikor vele vagy es semmi es senki mas nem tudja elterelni rola a figyelmed. Mikor talalkozas elott a hasad gorcsbe randul es mikor meglatod a szived ezerrel ver mint ami ki akar ugrani a helyerol. Mikor a szemebe nezel es olyan mintha almodnal. Amikor megoleled ugy erzed nem fogod tudni elengedni. Mikor csak nez rad es te azon agyalsz, hogy lehet valakit ennyire szeretni. Mikor elbucsusztok es mar akkor megol a hianya. Mikor nem ir orakon at mert dolga van es te aggodsz nincs-e baja es kozbe annyira hianyzik mint meg soha senkisem. Es az a pillantas amit nem tudsz kiverni a fejedbol. Az a pillantas erte el mind ezt. Az a pillantas tanitott meg ujra szeretni de oruletesen.”

—

Út

Sokáig kerestelek ismeretlenben, ismerősben. Kutattam az arcokat, a szemeket hátha megpillantom azt a csillogást, azt a mindent elvakítót, azt a mindent felforgatót. Hiába, nem leltem sehol. Aztán rájöttem. Előbb, magamat kell, hogy megtaláljam. A boldogságom velem kezdődik, hogy Veled folytatódhasson.

Ha kérnem kell a figyelmed, akkor bazd meg a figyelmed

#5

Csak Te és Én, egymásbafeledkezve táncolunk...Kéz a kézben, elveszve egymás tekintetében

Régen és most

Régen lenéztem azokat az embereket, akik alkoholt fogyasztottak. A tízen évesektől meg egyszerűen undorodtam ittas állapotukkor.  Most, ha tehetném mindennap kint lennék az utcán, egy vodkás üveggel a kezemben, és csak jól akarnám érezni magam a baráti körömben. 

Régen köhögtem a cigi füstjétől és ígérgettem anyámnak, apámnak, hogy nem, én soha nem fogok rágyújtani, mert rossz szokás.  Most is azt mondom anyunak, hogy nem, nem gyújtok rá, miközben a kezemről mosom le a fürdőben a dohány szagát. 

Régen nem érdekeltek a fiúk, undorodtam tőlük. Puszi, vagy ölelés már szóba sem jöhetett. Most, a fél kezem odaadnám azért, ha lenne valaki, aki teljes szívéből szeret. 

Régen hazaérve az első dolgom az volt, hogy megcsináltam a leckét, kifaragtam a ceruzáim és bepakoltam másnapra.  Most, talán reggel hozzá nyúlok a táskámhoz, de akkor sem biztos.

Miért adtál reményt, ha nem tőlem akarod a boldogságot?

Nem akarom, hogy tőled függjön a boldogságom.

(Bár azt hiszem, ezzel már elkéstem…)

Ordít minden gondolatom,mégis hallgatok.

Nem az a baj, hogy nem merem elmondani, hanem az, hogy nem tudom mi lesz ha elmondom.

Szívjunk el egy cigit és szarjuk le, hogy körölöttünk megint széthullik minden.