Talán Beleestem A Csapdádba, De Már Mászok

“Milyen furcsa, hogy annyit gondolsz valakire amennyit csak akarsz, neki pedig fogalma sem lesz róla.”

—

Csak adjatok egy kis időt, hogy újra építsem magam.

Lássák rajtam, hogy valami nincs rendben, de azt senki nem tudja, mennyire szenvedek belül.

A mostani időjárás kicsit hasonlít az én hangulatomhoz is; néha ilyen, néha olyan.

Két pillanat

Tekintet találkozik. Hang elcsuklik. Gyomor összeugrik. Térd megremeg. Tenyér izzad. Tekintet félre. Torok köszörül. Nagy levegő. Lépés jobbra. Majd balra. Tenyerek össze. Tekintet vissza. Csak óvatosan. Szájak mosolyra. Szem csillog. Szív hevesen. Tenyerem tenyereden.

Idő megáll. Bárcsak örökre. Két pillanat. Az élet.

Végre rájöttem arra, hogy nem muszáj megfelelnem neked. Nem Nekem kell küzdenem érted, hanem fordítva. Te vagy a férfi, én a nő. A szerepek sosem cserélődnek!

“Fáradt vagy. Minden reggel felkelsz és minden reggel nekivágsz. Nem beszélsz a belső harcodról. Csendben, magadban vívod. Ennél magányosabb érzés talán nincs is a világon. Gyógyulni próbálsz egy olyan dologból, amiből nem tudod hogyan kell.”

Terápia

Félek attól, hogy túl sok vagyok. Félek attól, hogy túl kevés. Leszek-e valakinek pont elég?

Félek a kudarctól. Félek csalódni. Lesz-e az álom valódi?

Félek az élettől. Félek a haláltól. Itt vagyok s mégis túl távol

Félek remélni. Félek érezni. Szíveddel tudsz a legjobban vérezni.

Félek elindulni. Félek megállni, Szerelmet ér kívánni?

Félek a múlttól. Félek a jövőtől. Fogok-e még sírni az örömtől?

Félek a magastól. Félek attól, hogy szarul írok. Gúzsba kötnek elképzelt kínok.

Félek magamtól. Félek tőled. Megpróbálok nem félni többet.

B❣️