Latest Posts by grungepoet78 - Page 2

"Mentes vagyok minden előítélettől. Egyformán utálok mindenkit."

William Claude Fields

Nem kértem, de te lehajoltál értem, magadhoz emeltél, s most hogy mennék, önző vagyok és lelketlen... Ne csináld ezt velem, sosem kértelek semmire, így nem is tartozom semmivel...

Színes gyógyszerek,

Beveszem a felét baby, jól leszek

Szorongok, ha figyelnek az emberek

Amikor ők alszanak, én ébredek

Színes gyógyszerek,

Beveszek belőlük, boldogabb leszek

Az emberek az ilyenektől féltenek

De ne féljetek, valahogy majd megleszek

Gyűlölöm ha szeretsz, és szeretem ha gyűlölsz.

Nem a világ fordult el tőled, te fordultál befelé túl mélyen.

"Mindenki meghal, de nem mindenki él." - graffiti

Én mindig elvesztettem őt, ám ő mindig rám talált. Aztán egy nap ő vesztett el engem, s én azóta sem találom a visszavezető utat hozzá...

Néha pont akkor maradunk egyedül a gondjainkkal, mikor a leggyengébbek vagyunk.

„ Minden embert bánt valami, amit titkol a világ elől és gyakran megbélyegezzük azzal, hogy rideg, pedig csak szomorú. ”

Henry Wadsworth Longfellow

végleg elvesztem benned, mialatt a te és én, mi lettünk

Az én félelmeim a te gyengeségeidből fakadtak...

Akasszátok föl a királyokat!

Petőfi Sándor

Azért félek, mert... hát szóval, nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled. És attól félek, hogy én veled akarok lenni, sokkal jobban vágyódom rá, mint szabadna.

Stephenie Meyer

vérző kezemben dobog szívem, azt hiszem átvertelek, azt hiszem csókoltalak keserédesen, s hozzá mérgező, jéghideg és ragacsos érintéssel. fekete, gyászban hordott szalaggal kötöttem össze hajad, s emeltem arcod fel, az ég felé: ne nézz rám többé, ne nézd az elmúlás létidegen megtestesülését, ne nézd a múló szerelem alkonyát…

Tavaszi napban,

Tekereg egy gondolat,

Megfáradt magány.

Én nem akartam belefáradni, ez csak úgy megtörténik az emberrel. Küzd és küzd, harcol azért amiben hisz, azért amire vágyik. Aztán egyszer kiég, és utána csak úgy van. Már nem látja értelmét a harcnak, nincs több vágy, és csak a túlélés számít.

Így indultam el én is az árral. Úgy sajnálom.

Néha fázok, ami annyit jelent csupán, hogy minden egykori forró csókod a lelkemen, lassan halott emlékké válik...

Az én szerelmem gyűlölet is egyben...