Nvr Agn🖤

Es neha, az ember maganyaban, hadat uzen sajat maganak..

Elmeseled masnak, hogy sebesitettel.. hogy hogy lottel meg, mosolyogva.. elvesztesz magad korul mindenkit, de te gunyosan kacagva ennyit szolsz: ezt predat mar megsebesitettem, es a verevel verez ossze mindenkit korulotte.. mindenki valla veres lett akihez hozzaert, hisz miattad verzik, es belso sebeit tepi szet..

1 vad sem megy ahoz a leshez, ahol lelotted azt az 1-et...

Kedvenc❤️

Új mottóm

Ha elérsz a folyóhoz megbeszéljük hogyan kelünk át rajta

Azta, ez gyonyoru🥹🥹

Velem szemben állsz és az élet megint egy játszmának érződik. Elfordulok,de te közelebb jössz. A tartásod laza,a barátaiddal beszélgetsz,úgy nevetsz a vicceiken,mintha semmi más nem érdekelne a világon,de érzed a jelenlétem. Az orrodba kúszik az illatom,mikor felnevetek megfeszülsz. Régóta játszuk már ezt,a Vadász és a Préda,én menekülök te pedig mindig utolérsz. Nem tudom elakartam e bújni valaha annyira,hogy ne találj rám. Közel vagy,háttal állsz nekem,érzem a pólód anyagát,szinte észrevétlenül ér hozzám. Megborzongok. Senki észre sem veszi. Tiltottak vagyunk egymás számára,kívánhatjuk csak,amit nem kóstolhatunk meg többet soha. Elfelejtelek,győzködöm magam most is,mint számtalanszor,de elkapom a tekinteted,áthidalva az emberek között a sötétben. Mióta figyelsz? Képtelen vagyok máshová nézni. Ezt nem szabadna. Tűz kavarog bennem,pedig hónapok óta csak hamu van. Megtörik minden,átöleled őt. Kapaszkodsz belé,szinte megsajnállak. Megpróbálod csillapítani magadban a vágyat,iszol. Senki nem mondta neked,hogy a szíved akkor sem hazudik? Nem telik el sok idő,az ujjaid finoman kérlelve karolják át az enyémeket,kicsit legyek még a tiéd. A világ megáll,megint összetartozunk. Nem érzékelem kik vannak körülöttünk,a szemeiket,hogy valami rosszat teszünk,hazatértem egy lerombolt otthonba. Becsukom a szemem,már tudod,hogy megadom magam. Lassan húzlak közel,kiélvezve az összes olyan pillanatot,ami még értünk létezik. Az ujjaim lassan kúsznak fel a nyakadon,elbúcsúzva a helyektől,ahol a csókjaim nyomai maradtak. Közelebb húzódsz,nem tudsz parancsolni most magadnak. Bármit megtehetnék. A lélegzeted belefut a számba. A bőrünk felkiált,mert nem éri egymást mindenhol. Felemelem a tekintetem,a szemeid sötét pokol,úgy hívogat,mint soha semmi. Arra késztet,hogy egész életemet végig imádkoznám bűnösként,csak ne vesszen el belőlük ez a csillogás. Kezeim remegnek az ujjaid körül,lassan engedem el őket,mintha közben magamról is lemondanék,a forróság egyre jobban felemészt,de közben valami jéghideg kúszik lassan a bensőmbe. Elszakítom a tekintetem,a füledhez nyomom az ajkam és azt suttogom: Ő már vár.

Veled almodtam evek ota. Talan alom? Vagy egyszerre gondolunk egymasra? Tudod, csak 4 eve kisertesz, hogy nezzek ugyanazzal a ragyogo szemekkel masra? Megint magadhoz huztal, de a lampam pislakolt..

a bajok elől elfutni, majd megállni.

megállni és rád nézni..❤️‍🩹

Kicsi szerelmem, mar megint itt tartunk..ugyan latlak holnap, ujra eljossz mint almomban? Szerelmem, most vagy nyerunk, vagy mindent megint elveszitunk..

Sors furcsa fintora..❤️‍🩹

Lattalak multkor, a szemembe neztel.. mar nem fekudhetek a mellkasodra, mar nem erezhetem az edes illatod. Nem, nem ereztem mast, csak magamon a szemed bogarat. Ereztem, hogy szorongtal, ahogy mellem leptel. Azthiszem, a hianyod, ma felem fujta a szel.

Hianyzik az a biztonsag, amit a karod kozt ereztem...

Hogy engedjem el, amikor valaszra sem meltat? Csak kattogok rajtad 0-24. Valaszom sehol.. elbasztuk mar az elejen, ahogy csak tudtuk.. az elso bukkanonal feladtas, de en 4 ev utan is harcolok...

Amíg megválaszolatlan kérdéseken kattogsz, addig nem tudod elengedni és lezárni.

Ma is eszembe jutott. Fájt. Meg mindig.