Elmeseled Masnak, Hogy Sebesitettel.. Hogy Hogy Lottel Meg, Mosolyogva.. Elvesztesz Magad Korul Mindenkit,

Az az ev, mindennel jobban tonkretett.. 👋🏽

Nvr agn🖤

„Bocsáss meg, de ne felejts, különben újra megsérülsz. A megbocsátás megváltoztatja a nézőpontot. A felejtés elveszíti a leckét.“

-Paulo Coelho

a bajok elől elfutni, majd megállni.

megállni és rád nézni..❤️‍🩹

Azta, ez gyonyoru🥹🥹

Velem szemben állsz és az élet megint egy játszmának érződik. Elfordulok,de te közelebb jössz. A tartásod laza,a barátaiddal beszélgetsz,úgy nevetsz a vicceiken,mintha semmi más nem érdekelne a világon,de érzed a jelenlétem. Az orrodba kúszik az illatom,mikor felnevetek megfeszülsz. Régóta játszuk már ezt,a Vadász és a Préda,én menekülök te pedig mindig utolérsz. Nem tudom elakartam e bújni valaha annyira,hogy ne találj rám. Közel vagy,háttal állsz nekem,érzem a pólód anyagát,szinte észrevétlenül ér hozzám. Megborzongok. Senki észre sem veszi. Tiltottak vagyunk egymás számára,kívánhatjuk csak,amit nem kóstolhatunk meg többet soha. Elfelejtelek,győzködöm magam most is,mint számtalanszor,de elkapom a tekinteted,áthidalva az emberek között a sötétben. Mióta figyelsz? Képtelen vagyok máshová nézni. Ezt nem szabadna. Tűz kavarog bennem,pedig hónapok óta csak hamu van. Megtörik minden,átöleled őt. Kapaszkodsz belé,szinte megsajnállak. Megpróbálod csillapítani magadban a vágyat,iszol. Senki nem mondta neked,hogy a szíved akkor sem hazudik? Nem telik el sok idő,az ujjaid finoman kérlelve karolják át az enyémeket,kicsit legyek még a tiéd. A világ megáll,megint összetartozunk. Nem érzékelem kik vannak körülöttünk,a szemeiket,hogy valami rosszat teszünk,hazatértem egy lerombolt otthonba. Becsukom a szemem,már tudod,hogy megadom magam. Lassan húzlak közel,kiélvezve az összes olyan pillanatot,ami még értünk létezik. Az ujjaim lassan kúsznak fel a nyakadon,elbúcsúzva a helyektől,ahol a csókjaim nyomai maradtak. Közelebb húzódsz,nem tudsz parancsolni most magadnak. Bármit megtehetnék. A lélegzeted belefut a számba. A bőrünk felkiált,mert nem éri egymást mindenhol. Felemelem a tekintetem,a szemeid sötét pokol,úgy hívogat,mint soha semmi. Arra késztet,hogy egész életemet végig imádkoznám bűnösként,csak ne vesszen el belőlük ez a csillogás. Kezeim remegnek az ujjaid körül,lassan engedem el őket,mintha közben magamról is lemondanék,a forróság egyre jobban felemészt,de közben valami jéghideg kúszik lassan a bensőmbe. Elszakítom a tekintetem,a füledhez nyomom az ajkam és azt suttogom: Ő már vár.

Szia kincs! Valoszinuleg ezt nem latod, viszont.. tudnod kell, amikor a neved bantottak a hatad mogott, nekem ezerszer jobban fajt, fajt, hisz te nem hallottad, ok mit mondanak rolad.Beszeltem neked rolad, hogy latlak teged, de teged hidegen hagyott,akar mint apam.Valoszinz benned ot latom,ezert akarlak fejvesztetten kozel 4 eve megvaltoztatni.. de hiaba a szo, a tett.. felig szitt cigarettamon kivul,szavaim mashoz mar nem jutnak el..

Az emberek leszolnak, mert szivod magadba a merget, leszolnak mert vagod magad, leszolnak amiert nem vagy tul valakin, beszolok, mert sosem voltak mellettem..

Emlekszem mondtad nekem, egyszer minden jobb lesz.. azota, te es apa is lelepett.. hianyzol szerelmem, hianyzol edesapam..

Es neha, az ember maganyaban, hadat uzen sajat maganak..

Erted haragszom,nem ellened..

Mar nemtudom mikor hallottam a szeretlek szot.. talan a hegeimen, az orgona bokor elmeseli...

Egy másik univerzumban van egy szerető apukám. Megölel mikor sírok és én biztonságban érzem magam a karjaiban. Tudja a barátaim nevét és ott ül a sorok között mikor leérettségizem. Büszke rám. Néha felhív csak, hogy rá kérdezzen minden okés-e. Sose teszi le az előtt, hogy azt mondaná ,,Szeretlek". Emlékszik a szülinapomra, tudja a kedvenc kajámat és a dolgokat amiért rajongok. Segít költözni és becsavarni az égőt. Felhívom mikor az autóm lerobban és értem jön bárhova. Soha nem érzem tehernek őt. Azt mondja mindig elég vagyok.

Egy másik univerzumban.