"Szólj Nekem, Ha Szükséged Van Rám, Hívj Fel, Ha Egyedül érzed Magad, Mert Itt Vagyok, Mindig

Minden egyes hitegetésem hogy jól vagyok… csak egy álca arra a fájdalomra ami mélyen már darabokra tépett.

E💔

Beleestem

A nevetésed hangjába

A járásod ütemébe

A szemed ragyogásába

A szíved kedvességébe

Az eszed szikrázásába

A lelked féltésébe

Az ajkaid huncutságába

Kezed érintésébe

Egyszerűen abba, aki vagy.

Mindig van egy személy, aki nem számít, hogy mit tesz, vagy mit mond, és nem számít, hogy hányszor okoz neked fájdalmat – nem tudod elengedni, hiszen annyira sokat jelent neked...

“Úgy veszek el hogy semmit nem hagyok

Égek a tűzben és mégis megfagyok”

-BSW

Nem a testébe szerettem bele, hanem a hangjába. Emlékszem amikor először hívott fel és alig mertem felvenni. Aztán meghallottam a hangját és többé nem akartam letenni a telefont. Hallottam, ahogy mosolyog, ahogy nevet és szuszog álmában. Hallgattam azt az édes hangot és csak mosolyogni tudtam. Majd rá kellett döbbenem, hogy szeretem.

@tulgondolni-mindent (saját)

Hogy tud az ember hetekig, hónapokig úgy viselkedni a párjával, mintha szeretné őt, miközben ez nincs is így? Egyáltalán hogy tud a szemébe nézni a másiknak úgy, hogy nem érzi szarul magát?

Folyamatosan bennem van az hogy vajon mikor fogok ebbe mind bele roskadni….