Elveszítettem…💔💔

“már nem merem úgy igazán kimutatni az érzéseimet senkinek. magamnak sem.”

—

Élet? Ez csak szenvedés

Folyamatosan bennem van az hogy vajon mikor fogok ebbe mind bele roskadni….

Csalódtam benned.

Elhittem, hogy fontos vagyok neked. Bíztam benned. Mindent elmondtam neked, ami bántott, amitől jó kedvem volt. De, úgy látszik ez nem sokat számít. Így is rohadt könnyű engem itt hagyni. 

A vágdosás olyan mint a drog. Elkezded, majd egyre többször csinálod, egyre mélyebben..de ha leszeretnél róla szokni az nem megy túl könnyen sosem..

Fáj, hogy ezt tetted

Azt mondod nem akartál megbántani és nem akarsz elveszíteni

Sajnálom, de nagyon fáj, hogy így eldobtál

Persze itt leszek neked, mert tudom milyen az amikor nincs kivel beszélni

Hiába omlottam miattad össze itt leszek neked és szenvedek a fájdalomtól

Nagyon rosszul vagyok. Érdekel ez bárkit is? Természetesen nem...

Egyedül vagyok, mint mindig

Minden egyes hitegetésem hogy jól vagyok… csak egy álca arra a fájdalomra ami mélyen már darabokra tépett.

M. 01.01❤️🔐

Olyan szenvedéllyel szeretlek, hogy hiányodnak puszta gondolata fájdalommal tölt el.