mindent, ami én vagyok
én vagyok az a lány a kötött pulcsikkal
meg az alkonyat könyvekkel,
aki igazából mindenen sírna,
de túl jól titkolja.
szeress az elfolyt szempillaspirálommal a szemem alatt és
a kócos hajammal együtt.
szeresd azt a lányt, aki mirelit pizzát süt hajnal háromkor,
mikor egyedül van otthon.
aki mindenhez majonézt eszik
és mindig barackos iceteát iszik.
aki egész nap szívesen alszik.
aki ha ott vagy vele rideg,
de reggelente mindig azt nézi meg legelőször – még mielőtt az ébresztő megszólalhatna – hogy írtál-e neki és ha nem,
mély hiány gyötri.
mert ha hiszed, ha nem, lehet vicces egy ilyen rideg lánytól,
de valószínűleg a nap 24 órájában rád gondol és téged hiányol.
a szerelem az,
amikor már semmi olyat nem teszek, amiért lenne okod szeretni,
de mégis szeretsz.
csak megölelt,
én pedig belehaltam.
egyszavas
egyszavas, szerelmes,
megtört lélek,
levegőt vegyél. kérlek...
fulladásban elhalt,
fájdalmas sóhaj hallatszik,
egy társasház sík tetején.
Fél órán keresztül szívmelengetően beszélgettek farkasszemet nézve. Mosolya és szeme elárul mindent, szavak feleslegesek.
Hiszen nyilvánvaló, csak annyit vesztek észre mindenki ámul mennyire izzik a levegő. Mégsem történik köztetek semmi, pedig képzeletben már egymásnak estetek.
szeretlek.
de amikor itt vagy, már nem kellesz.
look me in the face,
hold my gaze.
and call me by your name.
- André Aciman: Call me by your name (Oliver)
Minden másodperc olyan nélküle, mintha megfulladnák. Mintha elfogyott volna a levegő.
éjjel, nappal tönkretesz,
de az éj leple alatt felébreszt.
s fülembe súgja:
"nappal újra eljövök,
talán tönkreteszlek,
talán megtörök."
Ha egy író belédszeret, soha nem tudsz meghalni. Mindig is halhatatlan leszel az írásaiban.
~lover of sappho
ridegség.
kellemetlen téli fagy,
s köztünk levegő a hang.