Szomorú Csöndben

Ha egy átlag ember hallaná,sírva rogyna térdre,

de itt mindenki csak nevetve néz félre

Félek elveszíteni téged, pedig nem is vagy az enyém

Miaz benned, mi ennyire éget?

Ezer fok van és mégsem félek

Szép a lét, tiéd az érdem

Akarsz- e játszani mindent, mi élet?

Mi az benned, mi mindent lekaszál

Ami gyönyör és annyira fáj

A pokol bugyrainak alján

Akarsz- e játszani mindent, mi halál?

Lehet, hogy egy nap majd nyílik ott virág

ahol most tombol az okozott kár

diszkréten pusztulok

Rólad szólnak a vidám dalok

Belehallgatok a szerelembe

Téged idéznek a kinti hangok

De te nem hallhatsz engem

Beteszem ezt is majd abba a szekrénybe

Ahol a szuicid hajlam pihenget

Hogy majd megint nyitogathassam reménykedve

Hátha a vágy most nem sikerül félre

Egyre távolodom, táncolok a szélén

Egyre csak zuhanok, melyikünk sír a végén?

“Néha nem tudjuk, hogy mi fáj belül

Szívünkre bú és bánat terül

Néha nem tudjuk, hogy későre jár,

Szívünk egy szerelmes szívre vár

Én nem tudom, mit hoz a holnap

És nem tudom,mi lesz velem

Játéka lettem a sorsnak,

mert céltalan az életem

Van olyan dolog, ami attól szép, hogy nem lehet a miénk

Azt mondja, ez nem lehet örök

És én török

Dörög

Minden szó zörög