Már Nem érdekel, Hogy Jól Leszek- E

Néha úgy érezném, hogy élek

De mélyen a víz alatt

Nincsenek hangok és

Nincsenek fények

Én majd megjavulok egyszer

És te leszel a gyógyszer

Melletted lesz belőlem ember

Mérgemre te vagy az ellenszer

Gyűlöli magát és nem kellenek okok

Aranytollú madár, ki a szárnya mögött zokog

Próbálja keresni égbe vezető útját

Miközben alig bírja el a saját maga súlyát

Senki nem hallja meg,amit hallasz

Senki nem érti,amit mondasz

Senkit nem zavar,mekkora zaj van

Senki sem emlékszik semmire holnap

Senki sem tudja,pedig te már tudod

Senki sen látja,amiket te hurcolsz

Senki nem érzi,amitől te félsz

Senkit nem érdekli,ahogyan te élsz

Én nyomorult

Kit az élők kivetettek

S nem fogadnak be a holtak

Nem felejtem el azt a szomorú szemet,

ami azt kérdezte,hova ment az eszed?

Ez az első könnycsepp

Vajon hány lesz még?

Bárcsak visszamehetnék

Amikor még kezdtelek megismerni

Mikor még nem mertem rólad írni

Ráfüggtem az emlékekre

Utálom azt, aki lettem

Egy kis penge,kis fájdalom

Ez nem is valódi,

csak megjátszom

Az őrült nő megint zörgeti az ablakot

És én ezúttal visszaválaszolok

Szavakkal, amiket magamnak kiáltok