Mesterien értesz Ahhoz, Hogy Széttiporj Mindent, Amiért Lelkesedem

Annyira jó lenne, ha minden ember azonnal visszakapná a fájdalmat, amit okoz...

Fáradt szemeiben még ég a remény

Fojtogató jelenlét

Mint a túladagolt boldogságcsillapító

Végzetesen kering bennem

Körülöttem

elveszve az egyértelműben a szavak értelmében táncola nyelvemen Egyetértünk?

Úgy érzem, mindent megtettem,

A harc talán nem ért semmit sem.

Láthatod, mennyit szenvedtem,

Édesem, kérlek, ne teszteld le

számítottam rá

mégsem tettem semmit, hogy ne történjen meg

Meg kellene már tanulnom

kiállni magamért

Akartam beszélni róla.

Kiabálni, üvölteni.

Mégis csak annyit tudtam suttogni:

“Jól vagyok.”

Átszöktem egy másik világba

Ahol már senki sem bánthat

rángatom könnyű létem darabjait

Miközben egyedüllétem ütlegel

Felfedezem egy árny alakjait

Aki a létemmel üzletel

Utálom ezt az egyszer így- egyszer úgy dolgot