A Fájdalommal Lehet élni

Van olyan dolog, ami attól szép, hogy nem lehet a miénk

Átszöktem egy másik világba

Ahol már senki sem bánthat

Szoríts jobban magadhoz

Szoríts, mint a kést a nyakamhoz

Nézz magadra.

Nézz rám.

Kinek fáj jobban?

Senki nem hallja meg,amit hallasz

Senki nem érti,amit mondasz

Senkit nem zavar,mekkora zaj van

Senki sem emlékszik semmire holnap

Senki sem tudja,pedig te már tudod

Senki sen látja,amiket te hurcolsz

Senki nem érzi,amitől te félsz

Senkit nem érdekli,ahogyan te élsz

Az aranyhídról a mélybe szédültem

S ott egészen elvesztem

Még várok, bár reszket egész lényem

Valami hangra, valami fényre

“Néha nem tudjuk, hogy mi fáj belül

Szívünkre bú és bánat terül

Néha nem tudjuk, hogy későre jár,

Szívünk egy szerelmes szívre vár

Én nem tudom, mit hoz a holnap

És nem tudom,mi lesz velem

Játéka lettem a sorsnak,

mert céltalan az életem

otthagytál

miközben azt mondtad, sajnálod,

de a rá következő csend mindent elmondott.

Megvető tekintetek, elrontott tinikor.

A legfájóbb tanulópénz volt.

Nem vagyok hívő, de a pokolba tudtál dobni

és neked minderről tudomásod sincs.

Lehet, hogy egy nap majd nyílik ott virág

ahol most tombol az okozott kár

I showed so many signs and never understood why no one saw I was struggling

What I didn’t realize was that no one ever actually cared.