Felfogsz Az Esésben

Azt mondja, ez nem lehet örök

És én török

Dörög

Minden szó zörög

Fojtogató jelenlét

Mint a túladagolt boldogságcsillapító

Végzetesen kering bennem

Körülöttem

elveszve az egyértelműben a szavak értelmében táncola nyelvemen Egyetértünk?

Utálom ezt az egyszer így- egyszer úgy dolgot

És mi van, ha a fogság

nem is a ketrec,

hanem a rések a rácson?

Mert én beszélnék, ha értenének

És álmodnék, ha lenne mit

De

Hallom, ahogy ők nevetnek

És az egész világ eltaszít

Tekintetem a plafonra függesztem

Körülöttem zsong mindenféle jajszó

Kicsúszik a kezemből a gyógyszeradagoló

És te mégis maradsz az ágy mellett

Meg kellene már tanulnom

kiállni magamért

Lehet, hogy egy nap majd nyílik ott virág

ahol most tombol az okozott kár

Az ablak még mindig kitárva

A látkép más, az érzés régi

De a szél már csak

A kinti fákat tépi

Jobb neked, ha elmennél

A helyedben én is ezt tenném