A Szobámban Van Egy üres Hely

Elfordult már tőlem rengeteg arc

Még hány évembe kerül?

Még mennyi harc?

Amíg a neved a nevemmel együtt zendül?

Hónapokkal ezelőtt hajnali háromig fennt maradtunk beszélgetni. Most azt sem tudom, hogyan köszönjek.

Azt hittem, tudok repülni

Pedig valójában zuhantam

Én majd megjavulok egyszer

És te leszel a gyógyszer

Melletted lesz belőlem ember

Mérgemre te vagy az ellenszer

Az ablak még mindig kitárva

A látkép más, az érzés régi

De a szél már csak

A kinti fákat tépi

Egy sötét kórházi éjszakán,

Ami talán örökre veled marad,

Mint a heg a jobb karodon,

Meg a zavar a fejedben,

Hogy akkor este eldöntötted,

Sosem fogsz beszélni róla.

Azt mondja, ez nem lehet örök

És én török

Dörög

Minden szó zörög

Soha senki nem fog így szeretni,

Érted?

Én nyomorult

Kit az élők kivetettek

S nem fogadnak be a holtak

diszkréten pusztulok