Fázom A Hideg Rabságtól

Addig kell inni,

amíg a pohár üresebb,mint te

Kajtasd csak, ami fog még.

Csak végre légy boldog, oké?

felfogsz az esésben

majd le is löksz újra

szeretni téged,

egy újabb tortúra

figyelni folyton,

mikor hagysz el.

kergetni megint,

egy boldog befejezést.

Az utcák képébena tetőkbe olvad a csontfehér ég

Csak bámulom én, nem pislogok

Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen

Minden szép kék csak téveszme

Minden ember egyszerű báb

Minden nappal távolodom

Minden nap egy másik halál

Nem lehet igaz, hogy ennek a létezésnek nevezett rémálomnak van értelme

Túl fiatal voltam ehhez a fájdalomhoz

Minden

Olyan

Kibaszott

Véges

Ha majd rádzuhan a vöröslő hajnal

Emlékezz ezekre a szavakra

Senki sem mondta, hogy könnyű lesz

Senki sem mondta, hogy nem félhetsz

Belenézhetsz a sötétbe

Nehogy pánikolj, ne reszkess!

Senki sem mondta, hogy képzeld el

Senki sem mondta, hogy túléled

Az estétől azt várnám, hogy megnyugtasson

Ehelyett csak bámul rám

Ez az egész olyan siralmas

Minden szörnyüség, amit mondtál

Könnyzáporban zúdul le rám