Látok Két Embert állni A Téren

Addig kell inni,

amíg a pohár üresebb,mint te

Ha meghalnék,

legalább már nem bántanám azokat,

akiket szeretek

Szoríts jobban magadhoz

Szoríts, mint a kést a nyakamhoz

Réges rég volt, hogy a nyár

Csak a meleget juttatta eszembe

Réges rég volt, hogy egy édes dallam

Könnyeket csalt a szemembe

Réges rég volt, hogy a rideg élet

Reményt lehelt a lelkembe

Lehet, hogy egy nap majd nyílik ott virág

ahol most tombol az okozott kár

Nézz magadra.

Nézz rám.

Kinek fáj jobban?

A fájdalommal lehet élni

De a semmivel hogyan?

félve lépkedek

Egy kifeszített kötélen.

Várom, mikor zuhanok újra le.

Így nézem az életem,

Ahogy egyre csak balanszírozok

A mélység és magasság peremén.

Ha dohányoznék, most biztos jólesne egy cigi

Rá kell már jöjjek,

Hogy leöntöm arannyal,

Még nem lesz drága