Talán Nem Kellene Hagynom, Hogy

Kacagva csinálom

Hogy aztán sírjak miatta

Annyira, de annyira vagdosni akarom magam..

Észre sem veszed, hogy arcomon a rózsák hogy fogynak,

pedig te tépkeded

Én nyomorult

Kit az élők kivetettek

S nem fogadnak be a holtak

Vajon mennyit bír ki az emberi elme?

madarak kísérik az égen

tüskés szívében még remeg a vágyott

könnyek nélkül eltöltött ébren

fájdalomból átformált álom

Aztán megint gondolok rád

Mosolyra görbül a szám

Annyira szeretlek, hogy az már fáj

Legyintenek, hogy a halálhíred

Megint nem jött a nyáron

De ők sem kedveltek téged

Szinte eltűnsz a kórházi ágyon

Merengek

Milyen más a világ

Idefennt

Te vagy bennem az alkohol Egy görbe éjszakában Az első szem gyógyszerem Egy fehér szobában Minden élvezetem Gyötrő függőségem És most nélküled kell Tovább lélegeznem