Velem Vagy A Magasban

Soha senki nem fog így szeretni,

Érted?

Ébredj fel!

Ez nem az a hely

Hol elállhat benned a zápor

Hallgass el!

Ugyan, mit érsz vele?

Itt a szó sosem segít a vágyon

Egyetlen szavad képes megváltoztatni az egész napom

Nem is tudod, ez mekkora fájdalom

Kifolyik a hangom,

Egy jóízű nevetés.

Tekeredik a borostyán, egybeforrunk.

Mámor és részegség, féltett hajszálrepedések.

a biztonságod illúzió,

Én mégis kapaszkodok beléd.

Legyintenek, hogy a halálhíred

Megint nem jött a nyáron

De ők sem kedveltek téged

Szinte eltűnsz a kórházi ágyon

Akartam beszélni róla.

Kiabálni, üvölteni.

Mégis csak annyit tudtam suttogni:

“Jól vagyok.”

Mesterien értesz ahhoz, hogy széttiporj mindent, amiért lelkesedem

Elfordult már tőlem rengeteg arc

Még hány évembe kerül?

Még mennyi harc?

Amíg a neved a nevemmel együtt zendül?

Látok két embert állni a téren

Nem ismerik egymást

Nem illenek össze

Remeg a kezem

Még mindig érzem a kezed a csípőmön

Átkelek a zebrán és befordulok jobbra

Nem tudom, ki vagy

Remeg a kezem

Néha úgy érezném, hogy élek

De mélyen a víz alatt

Nincsenek hangok és

Nincsenek fények