Lángokban áll Az Egész

Nem lehet igaz, hogy ennek a létezésnek nevezett rémálomnak van értelme

Tekintetem a plafonra függesztem

Körülöttem zsong mindenféle jajszó

Kicsúszik a kezemből a gyógyszeradagoló

És te mégis maradsz az ágy mellett

Kacagva csinálom

Hogy aztán sírjak miatta

Vörös fény

Vörös az ég

Nem tudom, hol vagyok

De nincs itt veszély

Vörös kód

Vörös ajkak

Részegen táncolok

De ezt akartam

Átszöktem egy másik világba

Ahol már senki sem bánthat

felfogsz az esésben

majd le is löksz újra

Az eső illata

meg ahogy kopog a tetőablakon

A napfény a bőrömön

A természet él

és én ebből semmit sem érzékelek

Csak azt, hogy átázik a cipőm,

Ahogy az avarban lépkedek

Csak azt, hogy hamar sötét van

És hideg

Mi lenne,

ha a fejemben lévő kis hang

kicsit kedvesebb lenne?

velem vagy a magasban

de sosem jártál idelennt

a felét nem is ismered

rimánkodni felébredve

többször nehogy így legyen

imádkozz csak mindeneste

hogy sose tudd meg, milyen ez

A suttogásom oly' fülsüketítő,

ahogy átpréselem a fogaim közt

mennyit sírtam éjeken át,

mennyit sírsz majd egy életen át.

A szó elszáll, a csend itt marad,

mindkettőnk szívéből halkan vér fakad.

Hallgatásod oly' fülsüketítő,

mindent odaad,vagy véglek kitöröl