Latest Posts by ertem-miert-nehez - Page 3

Újra és újra

Te, az eszembe jutva

Vissza a megszokott rosszba

És újra, és újra…

A tükörbe suttogom a titkomat

A sötétség meséje elringat

Hogyan mondhatnám el neked?

Valami üvölt idebennt

Nem vagyok más, mint járóbeteg

Így nézem a világot, a kár rengeteg.

Vajon még hány pszichoaktív szer kell

Míg a nap bennem felkel?

Kajtasd csak, ami fog még.

Csak végre légy boldog, oké?

Csak mosolyogj.

Úgysem érdekli, mit érzel.

Merengek

Milyen más a világ

Idefennt

Ugye, milyen könnyű elhinni, hogy a világod törhetetlen?

Azt mondtad, ez arról szól,

Hogy látjuk majd a végét.

És hiába, elönt az érzés,

Semmit sem csináltam jól.

Kimegyekk a virágoskertbe,

Magába fogad az illatos rét.

Alám kap a tavaszi szél.

Inkább a jégeső verne!

Kacagva csinálom

Hogy aztán sírjak miatta

A sötétben állva józanodok

Túl későn vettem észre a vihart

A taxira várok és fulladozok

Ez menthetetlen- súgja az utcai zaj

A fájdalommal lehet élni

De a semmivel hogyan?

Izzó szemeit az enyémbe szúrja

Hangja dermesztő és éles

Megborzongok, ahogy a fülembe súgja:

“Tőlem bizony nem szabadulsz, édes!”

Minden egyes darab belőled

Betölti a lyukat a szívemben

Mesterien értesz ahhoz, hogy széttiporj mindent, amiért lelkesedem

Elvesztegetett hónapok voltak? Ennyi jutott ki most? Lehetek őszinte? Erre nem voltam felkészülve

Bűnös vagyok akkor Ha azt mondom, elengedem? Tudom, nem vagyok jó ebben De ezt most elfelejtettem

Átszöktem egy másik világba

Ahol már senki sem bánthat

Te vagy bennem az alkohol Egy görbe éjszakában Az első szem gyógyszerem Egy fehér szobában Minden élvezetem Gyötrő függőségem És most nélküled kell Tovább lélegeznem

Nem kell egy ember arra, hogy szenvedéssé tegye minden napom.

Meg tudom ezt csinálni én is

Bárcsak visszamehetnék

Amikor még kezdtelek megismerni

Mikor még nem mertem rólad írni

Ráfüggtem az emlékekre

Utálom azt, aki lettem

Egyszerűen nem érdekel többé

Vörös fény

Vörös az ég

Nem tudom, hol vagyok

De nincs itt veszély

Vörös kód

Vörös ajkak

Részegen táncolok

De ezt akartam

Van olyan dolog, ami attól szép, hogy nem lehet a miénk

Rá kell már jöjjek,

Hogy leöntöm arannyal,

Még nem lesz drága

Néhány dolgot el kell felejtsek és meg kell bocsássak, ha tovább akarok élni

ha meg akarom menteni az életem

Nem látok ki a télből

Az összes pehely könnycsepp

Fuldoklom a fénytől

Látok két embert állni a téren

Nem ismerik egymást

Nem illenek össze

Remeg a kezem

Még mindig érzem a kezed a csípőmön

Átkelek a zebrán és befordulok jobbra

Nem tudom, ki vagy

Remeg a kezem

Bólogat, bólogat, bólogat

nem kiabál, nem akad ki,

nagy levegő…

Ő mindig itt van mindenhol

Szemében az éj

És hiába van minden szó

Ha szétszakad az ég

A filmnek itt végeszakad

Nincsen katarzis

Az üreges fa könnyen hasad

Főleg, ha az hagyja is

Honnan tudod, hogy vége?

Amikor jobban szereted az emlékeket, mint azt, aki előtted áll.

Az ablak előtt álldogál

Tekintget kifelé

Lehunyja két szemét

És keservesen sírdogál

Vöröslő ég alatt

Egy áprilisi hajnalon

Egy rejtett élet minden szava

Zuhan ki az ablakon